Posted on Hozzászólás most!

Home

Michiganban sok őslakos amerikai élt, főleg a chippewa, az ojibwa és a potawatomi törzsekből, de Huron megyében a huronok virágzott. Huron megyében számos indián falu maradványait találták meg. Az egyik ilyen falut az otthonomhoz nagyon közel, Oak Beachen találták meg, és az emberek a mai napig gyűjtik a leleteket erről a helyről.”

A huron indiánok több klánra osztották magukat: a medve klánra, a zsinór klánra, a szarvas klánra, a szikla klánra és az egyházi páholyra. Ez része volt nagyon gazdag egyediségüknek. Kultúrájuk másik részeként a huron törzs harcosai a hajukat mohawkba öltöztették. A francia telepesek az 1700-as években huronoknak kezdték hívni őket, mivel vad hajviseletük a vaddisznó sörényére emlékeztette őket, a huron szó pedig franciául “vaddisznót” jelent.

A huron törzsben nagyon egyedi volt az is, ahogyan a fiataljaikkal bántak. Nagyon hittek a törzs jövőjében. Már nagyon fiatalon megtanították a tábor gyermekeit azzal, hogy a lányok követték az anyjukat, és megtanulták, hogyan kell elvégezni a napi feladatokat. A fiúkat úgy tanították, hogy vadászkirándulásokra küldték őket az apjukkal, és olyan játékokat játszattak velük, amelyek keményebbé tették őket, és javították a lándzsával való célzást.

A huronok kultúrájának egy másik érdekes aspektusa a hagyományok, amelyeket akkor követtek, amikor valaki elhunyt. Amikor egy törzstag meghalt, lakomát rendeztek a rokonoknak és a barátoknak. A halott testét szőrmékbe burkolták, és a faluban elhelyezett alomra helyezték, majd gyászoltak. Néhány nap múlva a holttestet és az almot egy közeli temetőbe vitték, és egy kis kunyhót építettek a holttest fölé. A huron indiánok ezután ételt, olajokat, szerszámokat és ajándékokat helyeztek a holttest mellé. Ezeket a tárgyakat azért helyezték oda, hogy segítsék az elhunyt személyt a szellemi világba vezető útján. A huronok tízévente tartották a halottak ünnepét. Az ünnep során elővették halott rokonaik holttestét, lekaparták a testükről a bőrt, és újra bundába csomagolták őket, majd visszatették a “sírjukba”. Miután ezt megtették, megajándékozták a fiatalokat, játékokat játszottak, és történeteket meséltek a túlvilágról.

A huron indiánok felnéztek az irokéz törzsre, és lemásolták őket abban, ahogyan otthonaikat építették és gazdálkodtak. Kukoricát, babot, tököt, napraforgót és dohányt takarítottak be.

Akkora mennyiségű élelmiszert termesztettek, hogy a táplálékuk 80%-a a hatalmas mennyiségű termésből származott, míg a többit más termékekre cserélték. Abban az esetben, ha medvét fogtak, akár 2 évig is életben tartották, és hizlalták a későbbi betakarításhoz. Amikor hálóikat halfogásra állították ki, főként fehérhalat fogtak, de hódokat is fogtak egy másfajta hálóval, amelyet egy csalánnak nevezett növényből készítettek.

A ruházatuk szarvasbőr ingekből, bricskákból, leggingsekből, szoknyákból és mokaszin cipőkből állt. Télen szőrmét használtak, hogy megőrizzék a meleget. A huronok nagyon dekoratívak voltak. Gyakran festettek mintákat és rojtokat a ruhájuk szélére, valamint kifestették az arcukat.

Egyedi kultúrájuk és dekoratív stílusuk mellett a huron nép elsősorban a szőrmekereskedelemben való részvételükről volt ismert. A huron indiánok hódokra vadásztak, hogy a franciákkal kereskedjenek, cserébe olyan európai árukért cserébe, amelyekhez ők nem jutottak hozzá. A szőrméket Európa-szerte szállították, hogy kalapokat és kabátokat készítsenek belőlük.

Végeredményben a huron törzsnek más volt az öltözködési módja. Nagyon egyedi és félelmetes kultúrájuk volt, és hatalmas nevet szereztek maguknak a szőrmekereskedelemben. Nélkülük megyénknek nem lett volna neve, nélkülük az egész megye teljesen más lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük