A Kohinoor az egyik legrégebbi és leghíresebb gyémánt a világon.
A Kohinoor gyémánt története több mint 5000 évvel ezelőttre nyúlik vissza.
A gyémánt jelenlegi neve, Koh-i-noor perzsa nyelven “A fény hegye”. Az alábbiakban ennek a felbecsülhetetlen értékű gyémántnak az idővonalát találja.
1500-ig
A gyémántot több mint 5000 évvel ezelőtt egy szanszkrit írásban említik először, ahol a Syamantaka nevet kapta.
Syamantaka
Érdemes megemlíteni, hogy a Syamantaka és a Kohinoor csak feltételezések szerint ugyanaz a gyémánt. Ezen első írásos említés után több mint 4000 éven át nem említik a gyémántot.
Maharadzsa Ranjit Singh
A gyémánt egészen 1304-ig a malwai rádzsák birtokában volt, de akkor még nem Kohinoornak nevezték. 1304-ben a Delhi császár, Allaudin Khilji tulajdonában volt.
1339-ben a gyémántot visszavitték Szamarkand városába, ahol közel 300 évig maradt. 1306-ban egy hindi nyelvű írásban átok ül azokon a férfiakon, akik viselni fogják a gyémántot: “Aki birtokolja ezt a gyémántot, azé lesz a világ, de megismeri annak minden szerencsétlenségét is. Csak Isten vagy egy nő viselheti büntetlenül.”
Babur
Babur
1526-ban a mogul uralkodó, Babur említi a gyémántot Baburmama című írásában.
A gyémántot Ibrahim Lodi szultán ajándékozta neki.
Ő volt az, aki leírta, hogy a gyémánt értéke a világ fél napi termelési költségével egyenlő.
Babur egyik leszármazottja, Aurangzeb , szorgalmasan óvta a gyémántot, és továbbadta örököseinek.
Mahamad, Aurangzeb unokája azonban nem volt olyan félelmetes és nagy uralkodó, mint nagyapja.
Nadir és Mahamad
Nadir sah
A perzsa hadvezér Nádir sah 1739-ben Indiába ment. Meg akarta hódítani a trónt, amely Mahamad szultán uralkodása alatt meggyengült. A szultán elvesztette a döntő csatát, és meg kellett adnia magát Nadirnak.
Ő volt az, aki a gyémántnak a mai nevét adta: Koh-i-noor, ami azt jelenti: “A fény hegye”.
De Nadir sah nem élt sokáig, mert 1747-ben meggyilkolták, és a gyémánt egyik tábornokához, Ahmad sah Durranihoz került.
Ahmad sah leszármazottja, Shah Shuja Durrani 1813-ban visszahozta a Koh-i-noor-t Indiába, és Ranjit Singhnek (a Szikh Birodalom alapítójának) adta. Cserébe Ranjit Szingh segített Shah Shuja-nak visszaszerezni Afganisztán trónját.
Brit Kelet-indiai Társaság
1849-ben, miután a brit erők elfoglalták Pandzsábot, a Szikh Birodalom birtokait elkobozták.
A Koh-i-noor a Brit Kelet-indiai Társaság kincstárába került Lahorba.
A Szikh Birodalom birtokait háborús kártérítésként vették el. Még a lahori szerződés egyik sorát is a Koh-i-noor sorsának szentelték.
A gyémántot egy hajón Nagy-Britanniába szállították, ahol kitört a kolera, és állítólag a gyémánt őrzője néhány napra elvesztette, majd szolgája visszaadta neki.
A gyémántot 1850 júliusában adták át Viktória királynőnek.
Viktória királynő
Kohinoor gyémánt a Viktória királynő brossában
Amikor Nadir Shah hallott a gyémántról, úgy döntött, hogy a birtokában akarja tudni.
A gyémántot, miután átadták Viktória királynőnek, egy évvel később kiállították a Crystal Palace-ban. A “Fény hegye” azonban nem volt olyan fényes, mint a korszak más csiszolt drágakövei, és általános volt a csalódottság vele kapcsolatban.
1852-ben a királynő úgy döntött, hogy újraformázza a gyémántot, és egy holland ékszerészhez, Cantor úrhoz vitte, aki 108,93 karátosra csiszolta.
Viktória királynő ezután alkalmanként viselte a gyémántot. Végrendeletében meghagyta, hogy a Koh-i-noor-t csak női királynő viselheti.
Ha az államfő férfi volt, akkor a feleségének kellett viselnie a gyémántot. Viktória királynő halála után a Kohinoor a koronaékszerek része lett.